Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. A fekete kocsi titkai

2011.06.21

 

Váratlanul szakadni kezdett az eső. Dörgött is. A villám volt az egyetlen fényforrásunk. Minden mást kikapcsoltunk. Arra a döntésre jutottunk, hogy alszunk. Nem mind a hárman, hanem, mint egyes táborokban ”sátrat” vertünk (sátor nélkül). Óránként cserélgetjük egymást.

 

Hajnali fél 3 van, de a kocsi még mindig itt áll. Egy tapodtat sem mozdultak. Most Julcsi őrködött. Az egyik dörgésre felébredünk a Bogival. Vissza már nem tudtunk aludni. Fogtuk magunkat, körbe ültünk és beszélgettünk. Tanakodtunk.

-      Nem kéne szólni Edwardéknak? Ők megvédhetnek. Hisz… tudjátok.

-      Én már egy kicsit kezdek parázni ettől az autótól.

Ekkor megszólalt a telefon éles, sípolós hangon. Felugrottam szerény kis helyemről és felvettem a telót.

-      Halló!

-   Szia! Elizabeth vagyok. Úgy éreztük valami nincs jól nálatok. Igaz ez? Mármint jól sejtjük?

-      Sajnos igen. Figyelnek minket. Kb. 11 óra körül jött ide egy fekete kocsi.

-      Írd le, hogy néz ki.

-   Hát… fekete színű, terepjárónak néz ki, hosszúkás, magas, strapabírónak tűnik, a rendszámtáblát eltakarták, a márkája pedig nincs rajta.

-      Mi nem ismerünk, ilyen kocsit ebben egészen biztos vagyok. De azért jól vagytok ugye?

-      Persze. Viszont a kocsiból egy lélek sem szállt ki.

-      Oké. Od… - megszakadt a vonal. Miért pont most?

-      A francba! Pont most szakadt meg a vonal!

-      Hívd föl őt a mobilján.

-      Jó ötlet. – a következő pillanatban már tárcsáztam is. Hála Istennek kicsöngött.

-      Halló?

-      Szia Elizabeth. Letti vagyok…

-      Edwardék most indulnak hozzátok.

-      Mi? Nem kell, hogy idejöjjenek.

-      Már késő.

-     Jó mindegy. Akkor azt mond meg nekik, hogy az emeleti fürdőszoba ablaka nyitva lesz. Onnan jöjjenek, mert az ablak az erdő felé nyílik. Nem fogják meglátni őket.

-      Köszi. Sok sikert.

-      Szia!

-      Helló!

Letettem a telefont és rohantam kinyitni az ablakot. Majdnem elestem a sietségben. A küszöb az utamban állt. De ez egyáltalán nem érdekelt. Julcsiék kérdezgettek, hogy mit mondtak. Ilyenkor jó a két fül.

-     Elmondanád, mit csinálsz?

-    Majd meglátjátok. - az ablak túl magas ahhoz, hogy szék nélkül kinyissuk. Persze, hogy csak a földszinten volt a nyavalyás szék. Azt hittem fölrobbanok. Ráadásul Bogiék is idegesítettek, mert állandóan a sarkamban voltak. Alig tudtam lépni tőlük. A szitkozódás határán álltam. Valahogy sikerült ezt a problémát elűznöm a fejemből. Végre felértem az emeletre, kezemben a székkel. Felálltam, majd leszálltam. Julcsi és Bogi tátott szájjal nézték, amit csinálok. Már nem kérdezgettek. Pár percig síri csend. Egyszer csak az ablakból Edwardék ugrottak be. Jack Bogival, Emett Julcsival váltott szerelmes csókot. Szerintem ebben a pillanatban fogták föl, hogy mi is történik. Kerekre nyílt szemeket és óriási sóhajokat lehetett látni és hallani. A fiúk elmosolyodtak. Edward közelített felém eléggé dühösen. Persze (gondolom) nem ránk haragudott.

-     Látom, még egyben vagytok. Remélem nem jöttek be a házba.

-     Jól vagy? – suttogta Edward.

-     Persze. Minden rendben. Eddig.

-   Oké. Mutassuk meg ki itt a főnök. Kimegyünk. - akkora haraggal, de józanon mondta. Parancsolónak tűnt, de hisz ő a legidősebb. Kék szeme Vörösesbarnán izzott. Teste megfeszült, ugrásra kész. A lépcsőfokokat legalább 4 -esével vették.

-     Jó. Katrin és James maradjatok itt. Vigyázzatok a lányokra és kutassátok át a házat.

-     Értettem.

-     Helyes. Indulhatunk? Rendben. Akkor hát, gyerünk.

-   Várj – már az ajtó kilincsét fogta, amikor visszanézett. Megfordult. Hozzám szaladt és elcsattant közöttünk az első csók. Melegség és egyben hidegség futott át a testemen. Benne volt a szenvedély és az aggódás. A szeretet és a harag. A félelem és a bátorság. Leírhatatlan érzés. Nem volt időm vacakolni. Amint éreztem, hogy ajkaimról eltűnik, én is futásnak eredtem. Az küszöbön álltam. Nem mertem tovább menni. Hogy mi az oka? A három suhanó árny. Ijesztően néztek ki, pedig nem láttam még a test színét sem, csak azt, hogy villámgyorsan eliszkolnak.

-     Letti, maradj bent! - nem válaszoltam, még nem. Akartam menni és higgyétek el nem a kíváncsiság miatt, hanem az izgalom. Nem tudom miért, de menni akartam. De a lábam nem engedélyezte. Legyökerezett és pár pillanat után vettem észre, hogy a szívem se akar elindulni (mármint, hogy kimenjek).

Mikor Edwardék kiléptek a bejárati ajtón, a betolakodók tudták, hogy kevesek ehhez a bunyóhoz. Ezért iszkoltak el. Több javaslat is elhangzott a kocsival kapcsolatban. Majd emellett döntöttek:

-      Nyissuk ki az ajtót és nézzük meg mi van benne.

-      Szerintem is.

-      Oké! Ha ezt akarjátok. Hát legyen. – egy mozdulattal kinyitotta az ajtót. Az arcából ítélve nem valami fényes. -  Azt a francba! Ez brutális.

-      Hadd nézzem meg. Látni akarom.

-      Fújj!!! Ez a világ legundorítóbb dolga, amit az utóbbi 400 évben láttam.

-      Letti nem engedem, hogy belenézz! Megtiltom!

-      Nem vagy az apám. Nem tilthatod meg. Meg akarom nézni.

-      A te érdekedben teszem.

-      De hadd nézzem meg. Légy szíves.

-      Nem.

-     De. - ilyet még életemben nem láttam. Rettenetes látvány tárult elém. 2 férfi és 1 nő (a ruhából ítélve) megcsupaszított és félig megkezdett holtteste virított az autóban. Azt se tudtam, hogy összeessek, vagy sírjak. Egyszerűen leblokkoltam. Fikarcnyi kedvem se volt semmihez.

-   Úristen! Szűzanyám. Mi a jó ég történt itt? Ki tette ezt? – még egyszer meg kellett kérdeznem, mert nem kaptam választ. Lélekben összeroskadtam. Semmi sem jutott eszembe. Edwardhoz bújtam és sírtam. Eddig sohasem sírtam ilyen sokat és sokáig. Még a szobában is csak zokogtam legalább 1 órán keresztül. Teljesen egyedül voltam. Csakis arra tudtam gondolni, hogy velem is ezt akarták tenni. Az ajtót bezártam. Rendszeresen kopogtattak az ajtómon, válasz, vagy ajtónyitás nélkül. Elvileg a sírás lehűti a testet. Erre most nagy szükségem volt. Mikor „megnyugodtam” lementem a földszintre a többiekhez. Egy darabig némán ültünk. Mindenkit megrázott ez az esemény. Még senki sem tudta mi lesz a sorsunk és mi lesz a jövőnk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Julcsiii



Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            


Statisztika

Online: 2
Összes: 175410
Hónap: 4130
Nap: 142